Az üveg felfedezése az ókorba nyúlik vissza, amikor a föníciaiak járták a világ tengereit, és virágzó kereskedelmet bonyolítottak más kultúrákkal. A kereskedelmi szállítmányok közé tartozott a szóda, melyet vízinövények hamujából nyertek.

Ezt az anyagot a gyapjúkészítők a textil puhítására, a mindennapok során fehérneműk mosására, az egyiptomi papok pedig a holttestek balzsamozására is alkalmazták. Ekkor még nem sejtették, hogy az üveg egyik fontos alapanyagát használják. Az egyiptomi fazekas mesterek problémája vezetett az üveg felfedezéséhez. A kézműves mesterek nem tudták tökéletesen lesimítani égetésre váró agyagedényeiket, ezek mindig kellemetlenül érdesek maradtak. Az elkészült tárgyak így könnyen felsértették használójuk bőrét, könnyen bepiszkolódtak. De a legnagyobb gond az volt, hogy az edények fala porózus maradt, ezáltal a bennük tárolt folyadék lassan kiszivárgott belőlük. A megoldás egy véletlen eredménye, mely egyúttal egy csodálatos új anyag megszületését is jelentette. Az egyik agyagedényre, kiégetése előtt valahogyan homok és szóda keveréke került. Amikor a fazekasmester kiégetés után megnézte művét, meghökkenve látta, hogy az edény falát bámulatosan sima, csillogó réteg borította. Ezt a réteget nevezték el máznak, melynek összetétele teljesen megegyezik az üvegével. Később a szódához és a homokhoz különböző anyagokat keverve más-más színű mázhoz jutottak. Ezután már nem volt nehéz rájönni arra, hogy miként tudnak tárgyakat készíteni pusztán üvegből? Ebben is egy véletlen segített. Egyszer az egyik mester hanyagul vonta be a munkadarab felületét, és egyenletes sima felület helyett sűrű, csomós mázat kapott. Ám ez az elrontott felület annyira szép és ragyogó lett, akár a drágakő. A fazekas ekkor egy hirtelen ötlettől indíttatva színes golyókat készített a mázból, amelyek pompásan sikerültek. Ezzel tudtán kívül egy új művészeti ágat fedezett fel, mégpedig az üvegművességet.